Farkas Hanga

Farkas Hanga

Hanga

23

felnőtt

Saoirse Ronan

About me
Anya: Farkas (lánykori nevén Hamvas) Kamilla, 48. Szerintem nagyon jó viszonyunk van, persze néha összeveszünk, de hát ő az anyukám, rá igazán sosem haragudhatok.
Apa: Farkas Álmos , 50. Nem olyan szoros, mint anyával, észre kellene vennie, hogy néha képes egyetlen szavával hatalmas sebeket okozni.
Tesó: Farkas Ábel, 20. Azt hiszem, ezt túl bonyolult lenne elmagyarázni.
Farkas Diána, 25. Imádjuk egymást, ha éppen nem akarjuk egymást megfojtani, azért mert összevesztünk valami apróságon. Ez mostanában gyakran megesik mivel nála élek.
Farkas Zselyke, 16. Az én ennivaló kishúgom, imádom, legalábbis általában.
Egyéb hozzátartozó: -
Titulus: But I love him

Külső
Nem azaz átlagos szépség vagyok, nincs baba arcom, sőt ami azt illeti, igen nyújtott alakja van a fejemnek. Hosszú barna hajam van, amit általában kiengedve hordok.
Nem vagyok valami égimeszelő típus, sőt inkább alacsony, olyan kis törékeny alkatom van. Kis váll, vékony karok… tudod az a típus, aki olyan ártatlannak gondolsz, ha ránézel. Ki kell ábrándítsalak tudok én nagyon is kemény lenni ha arról van szó.
Na de akkor vissza a kinézetemre. Hogyan is öltözködöm? Semmiképpen sem kihívóan. Szerintem, borzalmas mikor egy nő úgy öltözködik, mintha egy darab hús lenne, amit mutogatni kell. Itt egy kis kivágás, ott egy, aztán hirtelen már alig van rajta ruha.
Nálam mindig is a kényelem, és saját ízlésem volt a meghatározó, nem pedig az, hogy éppen milyen divat járja. Itt muszáj megemlítenem, hogy bakancs mániám van, magas sarkúban járni se tudok. Szeretem a könnyű nyári ruhákat, a rövid ujjú ingeket, hosszú kardigánokat, aminek az ujja nagyobb, mint a karom és bele tudom bugyolálni magam. Ha pedig eddig nem találtad volna ki, nem sminkelek.

Belső
Az a fajta ember vagyok, aki ha elmegy melletted rád mosolyog, hangosan köszön, segít hogyha kell, és ha találkozik veled a boltban, mindig megkérdezi, hogy mi újság veled.
Szeretem, hogyha mindenki boldog és nyugodt körülöttem, szeretek segíteni, és teles szívemből vallom, hogy adni jobb, mint kapni. Sőt kötelességünk segíteni ha nekünk több jutott, mint másoknak.
Tanító néni, vagy óvónő szerettem volna lenni világ életemben, csak hát most a baba az első, ha majd egy kicsit nagyobb lesz, olyan három-négy éves befejezem a tanulmányaimat, és dolgozni is elkezdek, na meg saját lakást kerítek, de ez még nagyon távol van.
És most valahogy egy ártatlan báránykának tűnök, de nem, hidd el nem szabad ítélkezni így előre.
Kitartó vagyok, azonban sosem cselekszem hirtelen felindulásból, mindig alaposan átgondolom a döntéseimet, és minden eshetőséget számításba veszek.
Azt hiszem még egy jó tulajdonságom, hogy képes vagyok megőrizni a hideg véremet.

Önéletrajz
Szipogva feküdtem az ágy alatt, körmömet a tenyerembe fúrtam, hogy végre abbamaradjon a testemet rázó zokogás. Egy kést szorongattam a kezemben, nem rég lehetett élezve, legalábbis reméltem, azért, hogy gyorsa átvágja a csuklómon az ereket. Egyetlen egy vágással, majd lassan elvérzek. Csak ez reméltem, csak ezt akartam. Semmi mást, az életem romokban hevert, csak egy felesleges púp voltam a családom hátán. Sokkal jobb lesz, ha megszabadulnak tőlem. Végre majd fellélegezhetnek, megszabadulnak az őrült gyereküktől, boldogan fogják rám borítani a koporsó fedelét. Összerezzentem, mikor lépteket hallottam, majd az ajtó nyikordulását. A fal felé fordultam, és reménykedtem, hogy nem vesz észre.
Ábel bekucorodott mellém, és hátulról átkarolt. Hiába volt három évvel fiatalabb, és akkor még csak tizennégy éves jóval nagyobb volt nálam, így elég szűkösen fértünk.
— Megölöm őt — mormolta a hajamba. Elgondolkoztam, hogy meg kellene fordulnom, de nem voltam rá képes, és úgy éreztem, ha megszólalok, kitörik belőlem a sírás.
— Ne tégy miattam butaságot — a hangom reszelős, és száraz —, nem éri meg.
— Nem így látom… — kezei a derekamat simogatták. Jól esett az érintése, nyugtatóan hatott rám, őt érdekli, mi történik velem, ő gondoskodik rólam, ő megért. Ábel a mindenem.
— Mert túl fiatal vagy, és még nem gondolkozol tisztán, nem látod, a borzalmas következményeket — elkaptam az egyik kezét, és azt arcomhoz emeltem, apró puszikat nyomtam rá, olyan selymes volt a bőre.
— De megütött… megérdemli az a szemét állat, hogy valaki összeverje — éreztem, hogy ökölbe szorul a keze, az enyém alatt.
— De erős, és neked nem eshet bajod — egy picit mozgolódok, majd végre sikerül megfordulnom, és a szemébe néztem. — Te fontosabb vagy nekem, mint bármi más. Ne akard, hogy életem végéig magamat hibáztassam, mert elvereted magad egy hülyével — mosolyféleség bujkál mindkettőnk szája sarkában. Hatalmas keze az arcomon nyugodott, beterítette, eltakart és megvédett. Mikor ajkai az enyémhez értek eszembe sem jutott, hogy eltaszítsam magamtól, hogy amit teszünk az bűn, mások számára visszataszító. Csak mi ketten voltunk, az ágy alatt, mint a gyerekek.

A szívem a mellkasomban dörömbölt, megmertem volna esküdni, hogy mentem kiszakad a mellkasomból, és itt fogok feküdni holtan. Egyszerre voltam boldog, és marta meg a testemet a félelem. Eddig olyan távolinak tűnt az a tény, hogy ez bűn. Most hirtelen vágott pofon, minden egyszerre zúdult a nyakamba, hatalmas súlyokat pakolva a vállamra. Már nem vagyunk gyerekek, nem bújhatunk be az ágy alá, egy zseblámpával, hogy megvigasztaljuk egymást.
A kezem a hasamra vándorol, é s egy perce úgy érzem madarat lehetne fogatni velem. Anya leszek, és mindig is erre vágytam, de Ábel nem tudhatja meg. Nem tehetem tönkre az életét, nem arról van szó, hogy nem örülne úgy mint én, de a kicsi sosem szólíthatná apának, sőt nem is tudhatná ki is az apja. Én pedig nem akarok fájdalmat okozni neki.
A telefonomért nyúltam, és gondolkozás nélkül hívtam fel Diánát.

— Hogyha én nem lennék, te nem is ennél normális ételt… — ráztam meg a fejem, majd Diánára pillantottam, aki reggeli nélkül távozott. Boróka tapsikolni kezdett és csak akkor vettem észre, hogy a kanala már megint a földön landolt. Most abban a korszakban van, hogy mindent ledobál, és iszonyatosan élvezi, hogy én szinte azonnal kapkodom fel a földről. Lehet, hogy nem kellene, de annyi kiskanalunk nincs, hogy ezt túrni lehessen. Gyorsan leöblítettem majd visszaadtam a picikémnek. Azonban a kanál újra a földre kerül, és a tányérba kezével túr bele, majd szétkeni az etetőszéken. Igazából nem csodálkozom, hogy nem éhez, reggel sokat szopott. Így inkább elvettem tőle a tálkát, betettem a mosogatóba, majd kiemeltem az etetőszékből. Odaadtam neki a telefonom amíg az etetőszéket takarítottam, mert imádta nyomkodni, és úgy tenni mintha beszélne, bár még csak gagyogott, de azt nagyon tudott. Észre se vettem, hogy csörög a telefont, egészen addig amíg Boróka addig nem nyomkodta, hogy sikerült kihangosítani és Ábel értetlenkedő hangjával nem találtam szembe magam. Felvettem a kislányom, és egy kisebb hiszti árán megszereztem a mobilt.
— Hanga, végre — sóhajtott fel Ábel. — Ez a kisasszony tud ám beszélni — szinte hallom a hangján, hogy mosolyog.
— Nekem mondod?
— Mindegy, csak azt szerettem volna mondani, hogy szombaton érkezem.
Azt hiszem egy percre a szívem is megállt, és megakartam kérdezni, hogy most komolyan gondolja-e vagy csak velem viccelődik, itt lesz. Olyan sok melegséggel töltött el ez, mégis, lassan egy hideg, és fémes érzés kezdett terjengeni bennem.