Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Do you believe in love at first sight?
Belépés
• Staff
Brooklyn
Kendall
Lana
• Bonjour
2013 januárja, Párizs, Saint Michelle gimnázium.
A diákok már most lázasan készülődnek a februárban tartandó Valentin napra, s mindenek előtt a farsangra. Az idő odakinn hideg, a hó megállíthatatlanul szakad, a többség mégsem fázik, hisz' égeti Őket a szerelem tüze.
A cserediákok kissé furcsállóan néznek a túlbuzgó franciákra, hiszen még nem tudják, hogy mi is vár Rájuk...
Hozzászólások száma : 16 Regisztrálás napja : 2013. Mar. 03. Kor : 29 Tartózkodási hely : Párizs
Tárgy: Pippa&Trace Szer. Márc. 13, 2013 8:38 pm
To Trace
Megint iskola. Már kissé kezdem unni, de muszáj járnom, hiába egy híres ember vagyok. Kissé kómás fejjel kimásztam az ágyból,beballagtam a fürdőbe, letusoltam,megtörölköztem és felöltöztem. Ma valami ünnepség lesz,ezért kissé ünneplősen öltöztem fel. hacuka Miután készen lettem, egy táskába pár dolgot beledobáltam,iratok,fontos dolgok stb. Lementem a konyhába ettem egy szendvicset,majd bezártam a házat, beültem a kocsimba és a suliba hajtottam. Második óra után szokott nagyszünet lenni, ami azt jelenti,ilyenkor lehet enni, kimenni az udvarra,cigizni stb. Most kiültem az udvarra az egyik kis részre és rágyújtottam egy cigire. Régen gyújtottam már rá,de valahogy úgy éreztem, muszáj. Miután vagy 2 szálat elszívtam, ott maradtam a helyemen és a többieket fürkésztem szemeimmel.
Trace Wints Párizsi diák
Hozzászólások száma : 4 Regisztrálás napja : 2013. Mar. 12. Kor : 30
Life is too much important to be taken seriously...
A tegnapi unalmas napom után, itt egy újabb unalmas nap. Minden a szokásos menetrend szerint történik. Sajnos ez velem is így volt. Reggel az órám hatalmas ricsajjal keltett. Gyűlöltem erre kelni, de ha valami lágyabb hangot állítok be, tuti, hogy nem kelek fel rá. Dühösen csaptam le az órát, ami az éjjeliszekrényemen hevert. Miért kell minden reggel suliba menni? De komolyan... totál unalmas ez az egész. Alig várom, hogy végre itt hagyjam, és vele együtt ezt az egész cécót is. Gyűlöltem reggel korán kelni, csakis azért, hogy "tanuljak" valamit. A tanulás helyett mindenki, csak ül a padban és gondolkodik az élet nagy dolgain. Komolyan nem értem, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Fáradtan rúgtam le magamról a paplanomat. Lassan, kómás fejjel ültem fel az ágyon és bámultam magam elé, mint egy élő halott. Lassan túrta bele, a még kócos, sötét hajamba. Az ágy volt a reggeli dolgaim első megállója. A második, pedig a fürdő... Bizonytalan léptekkel mentem át a szemközti, tágas szobába. A szememet alig bírtam nyitva tartani. Túl sok fényt kaptam egyszerre, és csak pislogok mint egy újszülött. Fáradtan támaszkodtam a fehér mosdókagyló peremének. Magamat néztem a tükörbe. Szokásos kinézetem helyett, szinte egy másik ember képe tárult elém. Megengedtem a vizet, ami csak és kizárólag hideg volt. Nem szerettem meleg vízzel arcot mosni. Attól, csak jobban elálmosodom. Viszont a jéghideg víz totál felkelt. Pár percig hagytam, hogy a víz magának folyjon, majd miután meguntam a víz csobogó hangját, alátettem a kezem, így megtöltve azt. Az összegyűjtött vizet egy gyors mozdulattal nyomtam a fejemnek. Mondhatom nagyon jól esett. Miután befejeztem az itteni teendőimet visszaballagtam a szobámba. Most már sokkal frissebbnek éreztem magam, de még mindig nem voltam százas. Épp egy farmert halásztam elő a szekrényemből, amikor beugrott, hogy ma ünneplőbe kell menni. Szuper. Farmerem helyett a már jól megszokott ünneplői viseletemért nyúltam. Gyorsan kaptam magamra. Utáltam magamat ebben látni. Annyira nem én voltam. Bár van egyáltalán olyan ember, aki szereti ezt hordani? Kétlem. Szerencsére nem voltam az, az ember, aki órákon keresztül készülődik, ezért ma is ugyanakkor indultam el a suliba, mint eddig. Két unalmas órát ültem végig. A fejem hasogatott a sok információ miatt, amit megpróbáltak belénk gyömöszölni. Egy idő után el is vesztettem a fonalat, ezért inkább megrajzoltam a következő tetkómat. Meg kell mondani egész jó lett. A csengő szóra, szinte mindenki egyszerre ugrott ki a padból és viharzott a folyosó felé. Én a folyosó helyett inkább az udvart céloztam meg. Rá kell gyújtanom, vagy megőrülök. Igaz megfogadtam magamnak, hogy leszokok, de eddig még nem kezdtem bele, és magamat ismerve soha nem is fogok. A szokásos "dohányzó pad" felé vettem az irányt. Ez volt az a hely, ahová a diákok járnak cigizni. Elég kevés volt ezek emberek száma, de én ebbe a kevésbe is beletartoztam. Viszont én és a cigim egy csomagba tartozunk. Így kell, hogy elfogadjanak. Nem fogok megváltozni senki kedvéért sem. Nagy megkönnyebbülés ért, amikor végre megpillantottam az előttem domborodó padot. Hála Istennek... Észrevettem, hogy egy lány áll a pad mellett. Gyakran látom Őt errefelé. Na tessék... a cigi miatt embereket ismerünk meg. Még egy jó pont. Amint a pad felé közelítettem, már kotorászni kezdtem a zsebembe a cigim után. Alig vártam, hogy végre rágyújtsak. Hajtott a vágy. Pár másodperc alatt már az égő cigi volt a kezembe. Nem vagyok bunkó, úgyhogy odamentem a lány mellé. - Szia. - mondtam neki, miközben beleszívtam az "égő nikotinomba". - Cigiszünet ugye? - kérdeztem rá az eléggé szembetűnő tényre. Ide mindenki cigizni jár. Nem is értem, miért kérdeztem rá. Ez olyan, mint valami költői kérdés. Mindegy legalább lesz valami témánk erre a szünetre, és nem kell tök unalmasan végigállnom azt a pár percet, amíg be nem csöngetnek... ismét. Nagyokat szippantva vártam a lány válaszát, miközben én is az udvaron ácsorgó, beszélgető embereket bámultam.
Utálok suliba járni. Teletömik az agyamat mindenféle hülyeséggel, azután meg menjek a stúdióba meg össze vissza és csodálkoznak rajtam,hogy nem tudok koncentrálni semmire sem. Szóval muszáj volt rágyújtanom. Elszívtam pár szálat,majd maradtam a helyemen. Néztem a többieket és közben gondolkoztam. Eszembe jutott,hogy milyen volt az első évem a suliban. Hogyan bántak velem a többiek. Halkan rákezdtem egy dalra. dal A szám végére már potyogtak a könnyeim és sikeresen elkentem a sminkemet is. Elővettem a táskámból a tükrömet, és megigazítottam a sminkemet. Azután tovább nézegettem a többieket. Egy srácot véltem felfedezni ide jönni. Mármint a cigis részhez. Miután közelebb ért kissé hozzám, észrevettem, hogy ez Trace, akiért egy ideje oda vagyok,de ő észre sem vesz és nem is ismer. Pedig a mellette lévő osztályba vagyok és a folyosón sokszor látjuk egymást. -Szia! - köszöntem neki kissé megszeppenve - Igen valami olyasmi! - mondom,közben kezemet kezdem el piszkálni idegességemben