♦ Dan Clark ~ let's go!

Daniel Clark

Dan, Danny

18

cserediák

Niall J. Horan

About me
Anya: Jessica Clark, 40, klassz
Apa: majd szólok, ha megtudok róla valamit
Tesó: -
Egyéb hozzátartozó: Nate Peters, 18
Titulus: mr. heartbreaker

Külső
Az idegölő libák sokszor tévesztenek össze azzal a bizonyos „szőke herceggel”, vagy kivel, szőke hajam és kék szemeim miatt. Szinte nem tudok úgy kilépni az utcára, hogy a hajam ne lenne belőve, ez kihagyhatatlan pontja a napirendemnek. Szerencsémre a természet cuki babapofival áldott meg, így némelyik csajt csupán egy pillantásomba kerül megkapni. Egyetlen hátránya ennek a tökéletes kinézetnek, hogy túl kisfiús, sokan néznek emiatt fiatalabbnak a tényleges koromnál. Egy ideje már gyűjtögetem a kockákat a hasam tájékára, és bár véleményem szerint néhány tetkóval megfűszerezve sokkal jobban néznének ki, egyelőre nem tudtam még rávenni magam arra, hogy varrassak magamra párat.

Belső
Első ránézésre biztosan senki nem tudná észrevenni a legnagyobb és egyben egyetlen hibámat, hogy egyszerűen nem bírom az elkötelezettségeket. Akárhány csajt megfektettem már, ők mind csak egy éjszakára kellettek, azután pedig felőlem meg is dögölhettek volna. A világon összesen két ember van, aki érdekel, a többiek azt csinálnak, amit akarnak. Az egyik Anyu, hisz’ sok éven keresztül inkább én vigyáztam rá, mintsem fordítva. A faterom lelécelése rohadtul megviselte, a hülyének is feltűnne, hogy csak én maradtam már neki. A másik Nate, akit pólyás korunk óta emlegethetek a legjobb haveromként. Ő az, aki minden sötét titkomat ismeri, mégis elvisel. A világért sem vallanám be, de az elsőszámú oka annak, hogy Franciaországba utaztam, Ő volt.

Önéletrajz
HOZOTT
Ez a nap is ugyanolyannak indult, mint a többi. Kilátástalannak, és zavarosnak. Engem ez már nem zavar, hiszen jó két éve ez megy már, kénytelen voltam hozzászokni. Ébredéskor halványlila gőzöm sincs arról, hogy mit fogok aznap csinálni, kikkel leszek, másnap kinél ébredek, esetleg ki ébred mellettem. Sajnálatos módon hétnaponként a suli belerondít ebbe a jó kis napirendbe, kivéve, persze ha ellógom a napot. Úgysem tudja meg senki, az ál-baráti körömben akad néhány srác, aki előszeretettel osztogat hamis orvosi igazolást egy kevéske kenőpénz ellenében, én pedig előszeretettel használom ezt ki. Persze, a hülye tanárok néha az igazolást is elfelejtik elkérni, néha úgy érzem, észre sem vették, hogy nem voltam ott. Ezzel ellentétben a lányok nagyon is észreveszik, ezért a visszatérésem napján legalább ezren rohamoznak meg, hogy az állapotom felől érdeklődjenek. Egy-két gyökér bármit megadna ilyen életért, de én már kezdem unni, hogy körülugrálnak. Nem tudják felfogni, hogy hiába próbálkoznak, akkor sincs esélyük nálam.
A mai unalmasnak induló délelőttömön vásárolni indultam, szükségem volt néhány új felsőre. Évente egyszer megyek önszántamból ruhaüzletbe, máskor nincs rá szükség. Nem epedezem folyton új cuccokért, mint ahogy egy lány teszi, nekem elég az, ami van. Plusz kikapcsolódásként is jó, általában egy ruhaüzletben nem szokták zaklatni az embert mindenféle hülyeséggel.
Épp tanácstalan tekintettel meredtem az egyik fehér felsőre, keresve azon a méretezést, mikor egy lány, aki azelőtt igencsak feltűnően megbámult, leszólított.
- Ó, hogyne. – vigyorodtam el, majd le is kaptam az éppen rajtam levő fekete pólót, s kivettem a lány kezéből az inget. – Bár ha megfogadsz egy jó tanácsot, akkor nem ezt veszed meg a bátyádnak. Fix, hogy nekiállnék sírni, ha nekem ajándékoznának ilyesmit. –röhögtem el magam, majd belebújtam a rémes, piros kockás ingbe. Természetesen rögtön több női szempárt éreztem magamon, de ez cseppet sem zavart.
*
Mikor észrevettem a lányon, hogy rájött ki is vagyok, elvigyorodtam. Nem lepődtem meg, hiszen van olyan nap, amikor nem tudok kimenni az utcára anélkül, hogy ne ismerne fel minden csaj. Bár se jó hanggal, se színésztehetséggel nem rendelkeztem soha, mégis olyan, mintha sztár lennék. Sosem akartam hasonlítani azokra a buzi brit, vagy amerikai selyemfiúkra, akik három percen keresztül arról nyávognak, hogy melyik lányt akarják megszerezni. Szerintem együtt véve sem „éltek fel” annyi nőnemű egyént egész életükben, mint én két év alatt, de mindegy is, nem túlságosan érdekelnek. Amit én hallgatok, az ettől a cincogástól rohadt messze van.
- Valahogy éreztem. – nevettem fel a lány kijelentésén, és hagytam, hogy behúzzon egy próbafülkébe. Sosem volt még barátnőm, de ennek oka, egyáltalán nem az, hogy gyökér, stréber vagy későn érő vagyok. Egyszerűen nem bírom az elkötelezettségeket, világ életemben Anyukám volt az egyetlen nő, akit igazán tudtam szeretni. Na, meg az egyetlen ember is egyben. Nem tudok komolyan venni senkit, egy éjszakára, szórakozni jó, de utána már csak púp a hátamon. Volt már olyan csaj, aki nem bírta ezt felfogni, valahogy megszerezte a számom, és egész nap hívogatott. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire belém zúgott, vagy csak menőnek akar tűnni azzal, ha elhiteti, járunk, de nem is érdekelt. Kénytelen voltam telefonszámot változtatni.
- Ha szeretnéd, akkor még alsógatyát is próbálok a kedvedért. – kacsintottam a lányra kajánul elvigyorodva, és a fülke falához szorítottam. – Gondolom, nekem bemutatkozni nem kell, de nem ártana tudnom a te nevedet, szépségem. – néztem a szemébe afféle tipikus Danny-s mosollyal az arcomon. Ez általában minden csajt levesz a lábáról, még azt is, aki eredetileg nem velem akarta tölteni az éjszakát.