Öltözők - Kenny & Nate

3 nap telt el azóta, hogy Kenny nálam járt, és... "tanultunk." Mert hogy, mindenről volt szó, de tényleges tanulásról nem. Így nem csoda, hogy az imént, egy újabb gyönyörű kettessel gazdagodtam. Bár, a tanár még így is megdicsért. Na jó, Kenny-t dicsérte meg, mire az osztályban lévő lányok - véleményem szerint - úgy néztek rá, mint akik megakarják ölni szegényt. Eszembe jutott, vajon mégis mi lenne, ha megtudnák; nem csak tanultunk. Á, szerintem azt a napot nem élnék túl. Pedig ez olyan egyszerű. Az utóbbi időben nem mondom, hogy a saját életem éltem. Nem is volt közöm önmagamhoz. Csak lézengtem a testemben, de nem voltam az, aki valójában vagyok. Nem, nem az,aki eddig voltam, mert az sem igazán én vagyok. Sokkal inkább valaki olyan, aki sebezhetetlen, és egy... f*szfej. Röviden.
De most... Mint mondtam, csak lézengek 3 napja. Egy csajra se nézek rá, csak ha nagyon muszáj, és akkor sem úgy. Nem reagálok a mellettem csoportban elhaladó lányok kórusban köszönésére, miszerint... 'Szia Nate!' Pedig régen legalább egy mosolyt kaptak. Mostanság arra sem futja. Válság van! És hogy most mit művelek? Éppen öltözöm. Igen, Nate Peters ilyenen gondolkozik testnevelés óra után, az öltözőben... Hova süllyed még a világ?
Kifelé menet, látva, hogy a folyosó teljesen üres, és a lányok öltözője halk, már éppen indultam volna, amikor észrevettem valamit. A résnyire nyitva hagyott ajtón át belátást nyertem a lányokhoz. Vagyis, két lányhoz. Az egyikük, a padon ült, a másikuk pedig öltözött. Mikor a padon ücsörgő lány megszólalt, az öltözködő elnevette magát. Azonnal felismertem a nevetést. Nem is gondolkoztam, csak beléptem hozzájuk, és becsuktam magam után az ajtót. Haley - asszem' így hívják a Kenny előtt ülő lányt megszeppenve nézett rám. Bár amennyire ő meg volt szeppenve, én annyira örültem a fejemnek. Ennek egy oka volt: Kendall éppen a nadrág, melltartó, párosítást viseli...
- Haley, tűnés innen. - szólalok meg, és fejemmel az ajtó felé bökök, mire a lány úgy szalad ki, mintha csak katona lenne, én meg a tábornok. Ez már tényleg röhejes...
Megrázom a fejem, majd az előttem - szerintem - dermedten álló Kenny-hez sétálok, és hátulról egész testemmel hozzá simulok. Átölelem derekát, és bele puszilok a nyakába.
- Hiányoztam? - kérdezem suttogva, mintha csak valaki meghallhatna minket ide lent, pedig nagyon nem, hisz' ma senkinek sincs több tesi órája....

379; Christmas in Hollywood

I'm glad, because of You..

Egy normális lány, aki nem lusta imádja a testnevelés órákat. Örömmel futkározik jobbra balra vagy csak simán 'edzi' a testét. Én személy szerint úgy gondolom feleslegesek ezek a tanórák a mi korunkban. Aki akar mozog, aki meg nem akar szex segítségével lemozogja a felesleges testsúlyt. Persze még vannak a kivételek, akik egyik kategóriába sem tartoznak bele. Na, Ők azok, akiknek tényleg jól jön ez az óra. Esetleg kizárólagosan csak is tanítás után kellene nekik ezt megtartani, és még aki akar az megy. Nem kellene az összes diákot ezzel nyaggatni, főleg nem a cserediákokat, akik így is eleget utazgatnak vagy éppenséggel ugráltatják őket, mert akcentussal beszélnek, vagy mert csak egyszerűen nem franciák. Pont minket kellene megkímélni a dolgoktól, de mégsem teszik. Milyen rendszer ez? Totálisan csődbe ment, többet nem alkalmazható. És ez még csak az én véleményem. Bátran lehet kérdezni a többi diákot is.
Normál esetben ezt a testnevelés órát is végignyávogtam volna, mint a többit, de péntek óta minden megváltozott körülöttem. Ha Nate nem lenne az osztálytársam akkor természetesen ugyanúgy nyávognék, de így nem igazán merem megtenni. Félek attól, hogy mit mondana ha megtudná milyen lusta is tudok lenni. Szóval ebből adódóan a mai napon tök normálisan kezeltem a kínt. Persze néha már úgy éreztem mindjárt kiköpöm a lelkem, de szerencsére erre nem került sor.
Óra után mondhatni úgyis, hogy viháncolva megyünk vissza Hayley barátnőmmel az öltözőbe. Megvárjuk, míg mindenki elkészül és csak akkor kezdünk el öltözködni. Nem mintha szégyenlős lennék ha srácokról van szó, de sajnálatos módon ha lányokkal vagyok összezárva nem igazán szeretek öltözködni, mert előjön a kisebbségi komplexus, ami mára már akkora nagyra nőtt, hogy talán jobb is lenne kezeltetni. Szóval miután mindenki lelép elkezdek öltözködni és hallgatom Hayley nem túl érdekes beszámolóját egy számomra teljes mértékben ismeretlen srácról. Meg hát a három nappal ezelőtt eset miatt Nate- en kívül nem igazán tudok más fiúra gondolni. Túlságosan bejön nekem és túl régóta.
Hirtelen egy ismerős hangot hallok meg az ajtó előtt, az állnevetésemből egy hatalmas mosoly lesz. Az eddig előttem ücsörgő Hayley megszeppenve rohan el. Csak tudnám miért tart mindenki Mr. Peters- től, amikor a felszín alatt igenis kedves és nagyon jó fej! Meg kellene ismerniük és akkor nem menekülne a fél suli ha csak rájuk szól. Habár ez jót tesz a tekintélyének. E srác kezei a derekamon pihennek, teste teljes mértékben az enyémnek simul, míg egy puszit nyom a nyakamra. Maga a mennyország ez számomra..
- Csak ha én is Neked. - egy aprócska mosoly keretein belül megfordulok és kezeim a mellkasára teszem. Nem szeretném kimutatni, hogy mennyire is szeretem és mennyire is hiányzott, azzal Ő nyerne habár nem mintha verseny lenne z az egész. - Egyébként irtó szexi vagy sortban. - suttogom a fülébe, ezzel teljesen neki simulva, érzem a leheletét ebben a közelségben.



• TAG: Nate • SZAVAK: 459 • NOTE: i hope you like it

Hazudnék, ha azt mondanám, nem érzek egy szemernyi bűntudatot sem amiatt, hogy 3 napig nem is kerestem. Sőt, még csak rá se néztem. Viszont, nem ment. Nem tudtam rá nézni, mert ha rá néztem volna, biztos, hogy nem bírok magammal, és akár óra közepén is fel állok, és ha akarja, ha nem, megcsókolom. És abból viszont botrány lenne. Kicsit olyan, mintha legalábbis híres lennék. A suliban lévő lányok fele járt már az ágyamban, ennek negyede pontosan tudta, hogy mik a feltételeim. Vagyis hogy, utána nem keres, nem zaklat, és nem akar beleszólni az életembe., Viszont mégis úgy hiszem, hogy a rohadt életbe is, soha nem fogadnák el, hogy többet nem bújik egyik se az ágyamba. Hm. Tényleg olyan, mintha híres lennék. Bár talán, inkább hírhedt, mint híres. Éppen ezért nem is értem pontosan, hogy most mit is akar ezzel az egésszel Kenny. Tudja, milyen vagyok, hisz' kétlem, hogy Őt, pont Őt, kerülték volna el a pletykák, miszerint egy szívtelen fasz vagyok, akinek a nők csak egy éjszakára jók, utána pedig eldobom őket, mint egy használt papírzsepit. Soha nem fogom megszokni, hogy néhány, fiatalabb tanárnő is Úgy néz rám, és minden srác ferde szemmel néz rám, vagy éppen haraggal, gyűlölettel, megvetéssel. A suliban nem űzök különösebb sportot, így gondolom, úgy hiszik, totál ártalmatlan vagyok. Nos, a box edzőm minden bizonnyal máshogy gondolja, de erről Mr- Fitcehr-t kéne megkérdezni.
- Te pedig remekül festesz melltartóban... - suttogom, és már alig bírok magammal. Forró lehelete csiklandozza a nyakam, és még a szívverésem is felgyorsult. Szinte érzem, hogy az egész testem lángol. Kéne egy pohár víz. Vagy egy vödör víz. Vagy egy kádnyi. Apró csókokat nyomok a nyakára, a füle mögé. Kezem végig szánkázik az oldalán, miközben másikkal erősen tartom, közel magamhoz. Jobb kezem hátára csúsztatom, ujjaimmal játszadozom a lány puha bőrén.
- És... ne mondd el senkinek, de igen. Azt hiszem, hogy kurvára hiányoztál... - suttogom, majd talán erőteljesebben is, mint kéne, az öltöző falának nyomom, és hevesen csókolom, miközben most már mindkét kezem felfedezőúton van a lány testén. Hátára csúsztatom mindkét kezem, és inkább tartom Őt én, mint a hideg fal. Amilyen hevesnek indult, csókunk úgy lett egyre lágyabb, forróbb, és édesebb is. Bár modern Casanova hírében állok, ilyet még nem tettem. Soha nem éreztem késztetést arra, hogy bejöjjek a lányok öltözőjébe, egy olyan lány miatt, akit, mondhatni, alig ismerek.. Sőt, olyan miatt sem jönnék be, akit ismerek. Most mégis. Itt vagyok, közel ehhez a lányhoz, aki mellett, és miatt, teljesen levesztem a fejem, és olyan vagyok, mint egy óvodás. Egyre több, és több kell belőle...

423; Circles

I'm glad, because of You..

Korai lenne még azt mondani, hogy én igenis szerelmes vagyok Nate Peters- be? Igen, valóban az lenne, ezért még nem is mondom ki hangosan félő, hogy kinevetne vagy egyéb. Talán még ott is hagyna egyedül az öltözőben, elrohanna csak azért, hogy ne kelljen egy dilissel egy levegőt szívnia. És mit utálok magamban a legjobban? A negatív gondolataimat. Ha ezt tanítanák tuti átmennék mindenféle teszt nélkül a témazárókon csak meg kellene szólalnom és 'Ülj le lányom, ötös.' Oké, az ötös része a tananyagnak alapból meg van, de akkor is. Miért van mindig az, hogy a dolgok sötét oldalát látom, maikor a napos oldal több helyet foglal el? Ez kezd betegessé válni a részemről és úgy érzem egyre torzabb a világom. Egy hete még álmodni sem mertem volna arról, hogy Én meg Nathan Peters! Te jó Isten! Jó ha azt nézzük gondolatban meg volt már nem egyszer és nem is kétszer ez a csávó, de nem mertem közeledni. Pedig sajnálatos módon már átment rajtam a fél suli, míg Londonban tartózkodtam, azért is küldött anyukám Párizsba itt hát ha megtáltosodom, ha meg nem legalább nem az Ő házába viszek naponta más pasit. Ez van.
Nate kijelentése felismerésként tűnik fel bennem. Egy melltartóban állok előtte, amelynek következtében az arcom olyan vörös lesz, mint talán még soha sem eddigi életem során. Ez aztán a rekord. Gyors felemelem a kezem és kibontom az eddig lófarokba kötött hajam, ami egyébként is kibontásra került volna, mert tesi óra kivételével sosem hordom úgy, egyszerűen utálom. Plusz nem is áll jól. Hülye fejem van úgy szépen szólva. Szóval, mikor kibontom a hajam előre rázom azt, hogy Nate ne vegye észre az arcom vörösségét. nem nézek a gyönyörű zöld szemeibe hiába úgy érzem elvonásom van ha nem láthatom, most valamiért fontosabbnak tartom, hogy Ő ne nevessen rajtam.
- Miért érzem azt, hogy hiába tetszem melltartóban jobban szeretnél anélkül látni? - teszem fel a költői kérdést többnyire magamnak és mikor kimondom csak akkor veszem észre, hogy ez bizony nem csak fejben került feltételre igen is kimondtam hangosan és tisztán hallhatóan, aminek köszönhetően még vörösebb lesz az arcom színe. Magamhoz húzom a szeretett fiút és arcom a nyakának döntöm, így hát ha nem veszi észre a dolgokat. Biztos módszer és tökre beválik. Hirtelen ötlettől megindulva a nyakát kezdem puszilgatni és harapdálni felváltva. E tevékenységem közepette kezem a srác pólója alá vándorol és már az arcom sem érzem pirosnak. Egy pillanatra felnézek megerősítést várva arra, hogy fojtatsam- e vagy inkább hagyjam abba és menjünk órára. - Szóval? - kérdezem, de nem mondom ki a teljes mondatom, mert valószínűnek tartom, hogy a nézésemből rájött mit rejt ez az egyszerű szócska.
- Ciki lenne ha szétkürtölném a suliba, hogy a nyomorék Kendall Linelli Nate Peters újabb prédája? - húzódom el egy pillanatra megerősítést várva arra, hogy félreértem a dolgokat és ilyenről szó sincs, de akkor mi a fenének is titkoljuk a kapcsolatunkat ha nem csak szexből és csókokból áll? Egy idő után úgyis rájönne minden ismerősünk és az igazság az, hogy én sem tudnám tartani a számat hosszabb ideig. Még az elején igen, mert olyan a Saint Michelle Gimnázium, mint a sajtó fő területe pedig csak néhány 'Szerelmes vagyok Nate- be!' csak minden lépését figyeli.



• TAG: Nate • SZAVAK: 528 • NOTE: ez érdekes lett

Őszintén szólva, azt kell, hogy mondjam, még egy csaj se gyakorolt rám olyan hatást, mint Kendall. Valóban, ez valamiért más. És bárhogy töröm a fejem, nem jövök rá, hogy pontosan mitől is más. Akárhogy próbálom, nem megy. Csak egyre több, és több dolog, kérdés születik meg a fejemben, és tényleg... tényleg kezdem azt hinni, hogy az agyam annak a felének lesz igaza, amelyik azt mondja, hogy... nem, ez képtelenség! Mégis csak én vagyok Nate Peters, az istenért! Csak mosolyogni tudok, ha arra gondolok, ez a lány milyen szerénynek tűnik, pedig mennyire tudja, hogy mivel lehet elvenni valakinek az eszét. Nem tudom hogy csinálja, és hogy milyen élete volt Angliában, de minden bizonnyal nem olyan, mint itt. Ki tudja, talán olyan volt, mint én. Bár - meglátásom szerint- ez nem lenne ugyanaz. Hisz' itt jön ez a hülye kulcsos meg záras dolog, amiről egy filmben papoltak 10 percen keresztül, és az emberek is ezt hajtogatják. Hogy egy kulcs, ami minden zárat képes kinyitni, jó, sőt, nagyon jó, de egy zár, amit minden kulcs ki tud nyitni, na, az ócska. Az ilyenekre mondják azt, hogy ócska ribancok, és csak szexre jók. És nem tagadom, erről nekem is ez a véleményem. Hiszen kinek kell olyan csaj, akiben benne járt már a fél világ? Nos, ha azt vesszük, hogy talán Kenny is ilyen, akkor... Nekem. Nekem kell, egy ilyen csaj. Végül is, senki nem ítélkezhet felette. Főleg nem én. De... az is lehet, hogy ilyenről szó sincs. Végül is, ez csak egy ötlet volt, amit végig gondoltam, átnyálaztam vagy százszor.
Igyekszem vissza fogni magam, és nem mutatni, hogy pontosan mennyire jó is, amit csinál. Nem vagyok tapasztalatlan, nem mondom, hogy nem csinálták ezt velem már jó páran, de ez valamitől mégis más. Mert most nem akarok túl lenni rajta azonnal. Ha most azt mondaná, hogy menjek el, elmennék, de biztos, hogy nem hagynám annyiban az egészet. És nem, nem azért, mert annyira megakarom fektetni. Bár nem tagadom, meg akarom. Hanem azért, mert valamitől különleges az egész nő, ellenállhatatlan, és teljesen megbolondított. Elvette a maradék józan eszem is, és egyre csak azt akarom, hogy valaki segítsen megérteni, hogy mi a fasz ez.
- Mert valóban jobb lenne úgy... - suttogom, kicsit megkésve ezzel a válasszal ugyan, de a lényeg, hogy válaszoltam, nem? És nem tehetek róla, hogy leköti a figyelmem.
- Először is, nem vagy préda, sem nyomorék... - szólok rá kicsit talán a kelleténél erősebben is. Soha nem bírtam ha egy lány magát bántja, és nem Kenny lesz az, akitől ezt el fogom tűrni. Tekintve, hogy nála... gyönyörűbb lányt nem igen látni. Nincs sehol szabályként előírva, hogy ha szép vagy, és bomlanak utánad a pasik, hülyének kell lenned. Okos, gyönyörű, kedves, és... inkább nem sorolom.
- Nekem különben is jobban tetszene az az elnevezés, hogy... - belekezdek, de fél úton, a legfontosabb előtt elakadok. Lenézek Kenny-re, és mielőtt még kimondom, "utoljára" hosszasan megcsókolom - ....a barátnő kifejezés.... - suttogom szint ajakiba, és úgy érzem, mintha legalább egy tonna súlyt vettek volna le a vállamról. Nem tudom, mit fog reagálni, és a szemem még mindig nem nyitom ki, mert azt hiszem... félek a csalódástól. Az elutasítástól. Attól, hogy itt hagy, és többször felém sem néz.

530; Are you gonna be my girl?

I'm glad, because of You..

Kérdések ezrei cikáznak a fejemben, pedig nem a legjobb elfoglaltság azon tanakodni saját magammal, hogy megéri- e ez nekem. Két válaszom van, melyek között széthúzásra lelek. Első, miszerint ha belemegyek a játékba minden jól sül el talán még egy párt is alkothatunk és akkor kiderül, hogy nem is olyan seggfej, mint amilyennek a fél suli beállítja, mert szex után nem kereste fel őket. Erre én csak annyit tudok kinyögni, hogy így jártak és lehetettek volna kicsit odaadóbbak az ágyban. Második, ami reálisabb ha az eddigi élet útját veszem alapul. Ebben a variációban egy jót szexelünk, melyet mind a ketten élvezünk majd vége mindennek és folytatódik az életünk, mintha mi sem történt volna. Én eljátszanám, hogy nem jelentett számomra semmit, de még a vak is látná, hogy magam alatt vagyok. Érdekes elképzelések, de vajon melyik fog a kettő közül megvalósulni? Bízom az elsőben és bízom Nate- ben, ezért belemegyek a játékba. Igen játékba, mert lehet az, de lehet halál komolyan gondolja minden szavát. A szituáció mindenesetre eddig csillagos ötös.
Kicsit elhúzódom Nate- től és végig nézek a helyen, mely nem éppen a legromantikusabb. ha leg- es jelzővel kellene illetnem a legkiábrándítóbb szót használnám. Az izzadság szag csak úgy terjeng a levegőben és ha akarnám sem tudnám eltüntetni. A padló koszos és piszkos, amelynek hála a talpunk is olyan lesz egy idő után. Mintha nem is takarítanának az iskola ennek a helységében. A festék a falról letöredezve hullik le minden egyes falnak ütközéstől. Miért van az, hogy nem tudják rendesen karbantartani ezt a részt? Nem túl higénikus ilyen helyen még csak öltözködni sem nemhogy még mást is csinálni. Oké, ezt a helyet nagy részt kerülik a diákok, de mi most itt vagyunk és lehet még maradunk is egy ideig. Nem vagyok semmi jónak sem az elrontója.
- Akkor vedd le.. - hirtelen ötlettől megindulva ejtem ki a szavakat a számon és mutatok a melltartóm irányába. Nagyot nyelek és várom megteszi- e vagy csak nevet egyet és kiderül én értettem félre mindent, mivel itt szó sincs semmi testi aktusról vagy egyébről csak mondjuk beszélgetni akart bejönni a lány öltözőbe, ahonnan kizavarta az egyik osztálytársunk illetve a nyakam csókolgatta. Aha, szerintem is csak beszélgetni jött mindenféle hátsó szándék nélkül. Péntek délután óta nem mondom magam elme bajnoknak, mert megőrjít a tétlenkedés, így most jogosan nézhetem saját magam is szőkének. Sőt a héten beszereztem egy hármast is, ami szépen lerontotta az átlagom pedig még csak hétfő van. Akkor most jön a kérdés: ki ront meg kit? Senki senkit az én válaszom, de kérdezzünk meg mást is az esetről..
- Neked elhiszem. - szinte suttogom a szavakat. Megijedve állok a fiú előtt, mert még nem hallottam ilyen hangnemben beszélni. Mondjuk nem mintha olyan sokat beszéltünk volna valaha is, de most hogy kezdenek szerintem komolyra fordulni a dolgok ez kicsit sok nekem.
- Ha jól értem Te most azt szeretnéd, hogy legyek a barátnőd? - kérdezem enyhén sokkos állapotban a hirtelen jött csók után. Lassan fújom ki a tüdőmben felgyülemlett levegőt, mialatt egyre csak a fiú arcát illetve szemeit fürkészem. Ezt komolyan gondolja? De hiszen Ő Nathan Peters, aki minden este mást fektet meg és le áll egy lánnyal csak azért, mert azt akarja, hogy a barátnője legyen? Tudja egyáltalán mit jelent ez a kifejezés? Nem szexelhet mással, nem csókolhat meg mást azaz hűségesnek kell lennie. Menne ez neki egyáltalán? Vagy csak olyan sok pletykát hallani felőle, hogy már azt sem tudjuk kinek vagy minek higgyünk?



• TAG: Nate • SZAVAK: 569 • NOTE: i hope you like it

- Oké, ennyire azért nem kellene meglepődni... - röhögök fel kínomban, mikor megpillantom Kendall értetlen arcát. De gondolom ő is ugyan azt gondolta rólam, mint mindenki más. És valamilyen szinten érthető is az, hogy így reagált erre, viszont azért ennyire kétlem, hogy... na, mindegy.
- Tudod mit? Felejts el, hogy mit mondtam. Komolyan, nem is értem, hogy képzeltem... - fordulok el a lánytól, és a hideg csempének támasztom a fejem. Valóban, fogalmam sincs róla, hogy hogy képzeltem. Alig ismerjük egymást, meg amúgy is... alapból rossz, ha az egyik fél azt hiszi a másikról, mint mindenki más. Ennek az egésznek pont az lenne a lényege, hogy bízzunk egymásban. És őszintén. Szerintem nem menne neki. Nem tudna bízni bennem. Bár nem ismerem még annyira, de ebben valamilyen szinten biztos vagyok. Ugyan úgy hallotta rólam a pletykákat, tudja, hogy "milyen vagyok." És talán soha nem fogja megtudni, hogy milyen is vagyok igazából. Ki tudja? Lehet, hogy mindjárt észhez tér, és itt hagy a fenébe. És ár az előbb megkönnyebbültem, most újra visszatért a torkomat szorongató érzés, és őszintén. Gyűlölöm. Idegesen fújom ki a levegőt és - hatalmas erőfeszítés árán - visszafordulok, és egyenesen Kendall szemeibe nézek. Most tényleg mindennél jobban szeretném, ha jobban ismerném, és a tekintetéből is tudnék olvasni. Általában jó emberismerő vagyok, de Kenny-t nem tudom megfejteni. Képtelenség.
- Kenny, én nem tudom, hogy mi van velem... 3 napja nem néztem másra, folyamatosan te jász a fejemben, és kurvára nem tudom, hogy mi van velem.. - adom fel végre a küzdelmet saját magam, és érdeklődve tekintek a lány szemeibe. - Tényleg nem tudom.. - suttogom, arcomat kezeimbe temetem. Életemben először viselkedek így egy olyan lány előtt, aki több mint barát, és ez igazából kicsit megijeszt. Hogyha most megbánt, azt hiszem, örök életemre meg lesz a véleményem a női fajról.
- Tudod mit, elmegyek. Alapból nem kéne itt lennem. Ha.. akarsz valamit mondani, akkor keress. Tudod, hogy hol lakom. - mondom, majd kiviharzok, és ott hagyom a lányt, akit talán... szeretek?

329; Another Way Out

I'm glad, because of You..

Kérdések után kétségek ezrei özönlenek a gondolataimba. utat törve maguknak nem hagynak biztos pontot a gondolataim között. Megkérdőjelezek minden eddigi tettet és félek, hogy mi fog történni. Talán megfutamodott és most jelen pillanatban az a legnagyobb félelmem, hogy rájött valamire, amit eddig elkerülhetőnek titulált. Mi van ha most azért kezd megfutamodni, mert úgy gondolja nem fogja továbbra is bírni egy lánnyal? Ha az Ő igényeit a minden este más kurvát viszek az ágyamba stílust nem tudja feladni. Akkor tutira összetörök olyannyira, hogy kérdéses valaha feltudok- e épülni, újból teljes emberré válni. Jól tudom tizenhét évesen ez kissé bugyután hangzik meg a szüleink úgyis rögtön rávágnák, hogy ez akkora baromság, de nem. Csak gondolják magukat a helyembe. Amióta itt vagyok és megláttam Nate- et a fan clubja tagja lettem, melynek a tagjai közt a suli szinte összes lánya beletartozik kivétel a leszbikus csajok. Természetesen én is törzs tagja lettem és nem túl illő módon ismeretlenül is beleszerettem. Éjszaka, ahogyan az ágyamban forgolódtam egyre csak rágondoltam és most, hogy megtörtént a csoda olyan, mintha minden az ellenkezőjére fordulna.
- De Nate.. - suttogom megtörve, remegő hangon, mikor a fiú arra az elhatározásra jut, hogy elfordul tőlem. Kétségbeesve simogatom a hátát, miközben jól érzem egy könnycsepp csordul le az arcomon, végig az állam vonalán. Nem erősködöm azzal, hogy letöröljem, pedig, így olyan, mintha végig égetné a bejárt utat a fájdalom. Szipogok is egy kicsit, de csak halkan, hogy ne igazán vegye észre, de ebben az idegörlő csendben a legkisebb zörgést is meghallja az ember. Nem tudom miért, de késztetést érzek arra, hogy hátulról átöleljem, így meg is teszem. Lehet ez az utolsó, de szükségem van rá, mint zsáknak a foltjára, Spongyabobnak Patrick- ra és még sorolhatnám a végtelenségig az összefüggéseket, de erre most tényleg nincsen időm. Csak is Nate számít jelenleg és ezt az érzést soha senki sem fogja tudni majd tőlem elvenni.
- Lehet, hogy ez neked kicsit rémisztő, mert tudom miket szoktál leművelni, de ez nem tragédia. Ha érdekel Te már egy teljes éve belefurakodtál a személyes szférámba. Azóta csak te létezel számomra és nem is igazán volt senkim. Még egy éjszakás kalandokra sem. - mondom el teljesen őszintén a véleményem és reménykedem ezután minden tisztázódik, de reménytelennek tűnik a helyzet. Ugyan, mikor megfordul egy pillanatra fellélegzem, de nem tart sokáig, mert egyből kirohan az öltözőből, amint befejezi a kis monológját. Döbbenten állok és nem tudom mit tegyek. Ha utána szaladok még valaki meglát melltartóban, de végül ez sem tud érdekelni. Kilépek a folyosóra és nem érdekel az az egy- két diák, aki kerekre tágult szemmel fürkész engem. Egyenesen Nate- hez rohanok és ténylegesen is kizárom a külvilágot. Úgy rohanok, mint a szél, pedig ez nem az erősségem. Hirtelen beállok elé, megállítom és könnyes szemmel fordulok felé.
- Ne hagyj itt... - suttogom elhaló hangon, de ha kell ordítok is csak egy a lényeg: maradjon velem.


• TAG: Nate • SZAVAK: 475 • NOTE: i hope you like it