Kenny & Nate

I wanna be with You, but maybe You don't love me... I don't know.

D élután 14 órát üt a konyhában elhelyezkedő falióra. Már csak egy órám maradt hátra addig, hogy odaérjek Nate Peters- höz, aki köztudottan a suli legnagyobb szívtiprója és hát valljuk be nem is a legeszesebb diákja. Mondjuk nem mondom azt, hogy hülye csak lusta tanulni. Inkább nem is ez a megfelelő kifejezés: valószínűleg jobb örül annak ha a tanárokat bosszanthatja. Habár ki ne örülne annak ha néhány zsarnok öreg tanár, akik általában csak okoskodnak, tiszta idegesen ordibálnak? Még én is elnevetem magam olyankor, de mégsem erek kiállni ellenük, nem akarok bajba kerülni, így általánosságban maradok a jó kislány szerepében, aki a tanár kedvence. Lehet ez egy plusz pont lesz Nate- nek, hogy velem tanul. talán ezt ő is tudta mindig is és ez az egyik vagy inkább fő oka annak, hogy engem kért fel tanulótársnak. Korrepetálom egy kicsit, ezt atanár fejéhez vágja és el is dob... Ez a leglogikusabb magyarázat. Melyik ép eszű, jó elméjű srác az, aki nem csak megfektetni akar vagy átvágni? Mert még ilyet soha sem találtam, akinek tényleg kellek. De álljunk meg egy percre! Miért is gondolkozom ilyenekben, amikor csak egy kis töri korrepről volt szó? Semmi többről. Beképzelek pár dolgot, amit nem kellene. Mondta Ő egy szóval is, hogy a tanuláson kívül akar valami mást? jó, mert szerintem sem, de ha igen vagy nagyon bamba vagyok vagy csak teljesen süket.
Miután megbeszélem magammal, magamban a dolgokat kissé csalódottan ugyan, de elindulok a fürdőszoba felé- nem tusolni azt már egy órával ezelőtt megtettem-, hogy begöndörítsem szög egyenes hajam. Ritka az olyan esetek egyike, amikor ráveszem magam erre az egyszerű dologra, de semmi kedvem fél órán keresztül a tükör előtt állni, hogy hullámos tincseket kreáljak magamnak, pedig az emberek kilencven százaléka szerint az nekem sokkal, de jobban áll. Végül is ezt a tényt nem tagadom le, mert igazuk van, de akkor okoskodjanak nekem ha ilyen hosszú hajuk lesz, mint nekem és más nem meri elvállalni. De egy a lényeg: most az egyszer megteszem csak, azért, hogy Nate- nek ez hát ha jobban bejön, de ha nem legalább megtudom mi tetszik neki és mi nem. Egyszerű egyenlet.
Amint készen vagyok ezzel is az órára pillantva háromnegyed hármat látok. Még gyorsan berohanok a szobámba az elkészített táskáért, benne a töri könyvvel és a szorgalmas diák módjára elkészített jegyzeteimmel. Felkapom a vállamra és lesietek a lépcsőn. nem foglalkozom apukámmal, aki éppen akkor érkezik meg a munkájából, még csak oda sem köszönök neki hanem rohanok ki az ajtón, hogy minél hamarabb a Peters rezidencián tudjam magam. Előhúzom a zsebemből a cetlit, ahová a lakcímét írta le és a táblákból kiigazodva se perc alatt odaérek. Nem is tudtam, hogy ilyen közel lakik hozzánk! Ha ezt hamarabb tudom, lettek volna programjaim az unalmas szombat estékre már amennyiben Ő is otthon van. Persze ezt a programot nem kell félreérteni, mindössze leselkedtem volna utána, felmásztam volna a fára távcsővel, ahogyan a filmekben is szokott lenni. Milyen romantikus lett volna ha észrevesz és beinvitál!
- Szia. - arcomról a mosoly letörölhetetlen, mikor kinyitja előttem az ajtót. Mikor átlépem a küszöböt, mintha a mennyekben járnék. Végre láthatom a házát, belülről is és végre azt is megtudtam, hogy itt lakik a kiszemelt fiú. Felemelő érzésnek tudom be, pedig ez csak egy apró öröm a sok közül, ami a mai nap ért vagy reményeim szerint érni fog. Meghallva a fiú kérdését még inkább elmosolyodom. Igen. nagy álmom, hogy eljussak a hálójába, de ha azt mondom neki akkor minek fog nézni? Rámenősnek vagy csak abszolút hülyének?
- Te aztán megkönnyíted a dolgom. - nevetem el magam és, mint egy pincsi kutya kezdem el követni a számomra tökéletes srácot. Szívem hevesen dobog érintésétől és újból úgy érzem a pillangóim ismételten nem kímélnek. Felérve a szobájába "elhümmögöm" magam, mert nem számítottam jobbra. Egy átlagos fiú szoba, kissé rendetlen, de ezen már meg sem lepődöm.
- Szóval összeírtam neked pár fogalmat, amiket biztosan fog kérdezni a témazáróban és arra gondoltam, hogy beszélnék neked a Furcsa Háborúról, ami a II. Világháború idején történt és amelyben a franciák is részt vettek. - kiveszem a táskámból a jegyzeteimet és egy lapot nyújtok át Nate- nek, mely telis- tele van fogalmakkal, amiket valószínűleg még életében nem hallott. Többek között olyanokkal, mint az antikomintenpanktum, deportálás, antiszenitizmus, fasizmus és még sorolhatnám a jobbnál jobb történelmi szakszavakat, de senkit sem akarok ilyen dolgokkal terhelni.


• TAG: Nate • SZAVAK: 713 • NOTE: i hope you like it

I wanna be with You, but maybe You don't love me... I don't know.

S zívem jóval hevesebben dobog a megengedettnél, bármelyik percben összeeshetek és végem hála e srácnak, aki számomra a megtestesült tökéletesség. Ez aztán nyálasan hangzott, de érdekel? Jó, mert szerintem sem. Olyan jó lenne elmondani neki az érzéseim, de valószínűleg csak kinevetne vagy furán nézne és haza küldene. Elvégre is nem tartana neki sokáig egy másik tanulótársat keresni, mivel a fél suli- köztük sajnos vagy nem sajnos, de én is- bele van zúgva, így néhány csaj rögtön ugrana és ez a néhány csaj jobbnál- jobb nőkből áll. Nem mintha nem lennék tisztában az adottságaimmal, de sajnos azt nem tudom, hogy Ő pontosan mit is gondol "szerény" személyemről. Lehet engem utálni is- amit erősen kétlek, mert ha nem bírna most nem ülnék itt- és lehet szeretni is, de létezik az a köztes állapot, ami általában megőrjít. Igen úgy érzem a mi "kapcsolatunk" abba tartozik, mert kizárólag a saját érzéseimmel vagyok tisztában. Olyan jó lenne ha lépne és bebizonyítaná, hogy felesleges volt több, mint egy évig kerülgetnem Őt!
Mosolyogva figyelem Nathan arcát, mialatt megpróbálkozik a fogalmak elolvasásával. Ténylegesen úgy néz ki, mintha nem is franciául vagy angolul lenne írva. Inkább valami héber nyelven, melynek még a betűit sem tudja kigobozni, mivel számunkra ismeretlen motívumok vannak a papírra vésve. De ez egyáltalán nem igaz. A jegyzeteim angolul íródnak az órákon, hiába megy a francia hibátlanul, az akcentust leszámítva, de a brit nyelv mégis csak az anyanyelvem és ha már nem nagyon tudom alkalmazni az iskola falain belül akkor beleőrülök. Amúgy meg szerintem a nagy és hatalmas Nate Peters is tud angolul, legalább egy kicsit. Meg ha jól tudom Ő is Londonból költözött Párizsba, annyi különbséggel, hogy én csak a jövő tanév végéig élvezem a franciák szeretet teljes fogadtatását.. Mi lesz velem ha tizenkettedik végén vissza kell mennem Londonba? Oké, ott a család jelentős része, de ha ne talán tán lenne valami köztem és e srác között és nekem haza kell költöznöm, biztosan megőrülök.
- Igen, de ezt honnan tudod? - kikerekedett szemekkel nézek a fiúra, de ezalatt mosolygom, mert boldog vagyok, hogy legalább ennyivel kevesebbet kell tanítanom. Öt perccel hamarabb húzhatok haza, ami abban jó, hogy kicsit lelassulhat a szívverésem és a következő találkozásunkig nyugodt lehetek. Amennyiben benne van ez a szó a szótáramban. Nyugodtság, nem túlságosan jellemző rám, inkább a türelmetlenség az én asztalom kiskorom óta. Hogy miért? Azt nem tudom, pedig elég jó lenne ha kibírnám várni a dolgok végét kérdezősködés nélkül, habár ennek a srácnak a közelébe a beszéd sem nagyon megy, nem hogy a kérdezősködés!
- Ha megfordítod a lapot rajta van a fogalom kifejtve, de ha gondolod én is elmondhatom. - mosolygok rá, mialatt kikapom a kezéből a lapot, megfordítom és visszaadom neki. Minden egyes fogalom a legapróbb részletekig ki van rajta elemezve, még olyan dolgok is, amiket nem tanulunk az iskolában, de ha leírom plusz pont, szóval ha csak ezeket tanulnám meg már az is érne egy hármast a Madame- nál. - Egyébként ötösnek kell lennie a következő témazáródnak, hogy ne bukj meg. Tudod a nem tudom hány száz egyes is ha van egy hármas vagy kettes ugyanúgy bukásra állsz. - közlöm a tényeket a sráccal és szomorúan nézek a szemébe. Szeretnék neki segíteni, de ahhoz gőzerővel kell tanulnia, úgy ahogyan eddig még soha sem. Ha kell éjjel- nappal korrepetálom csak legyen jó neki és örüljön. Meg milyen romantikus lenne már ha kikapnánk a témazárót, neki ötös lenne és a végén megölelgetne a segítségért. Nekem már az is egy valóra vált álom.
- Hát nem a sulis tananyagban, mert szín ötös vagyok belőle.. - arcom teljesen elvörösödik és nem tudom merre nézzek, mit csináljak, mert én azt hittem ez idáig, hogy nem is hallotta a kijelentésem, melyet még a folyosón tettem a hét elején. Most vajon mit gondolhat rólam? Hogy olyan vagyok, mint Ő csak nőbe? Mi van ha azt hiszi, hogy én csak azért jöttem fel hozzá, hogy legyen egy jó kis délutáni szex? Mondjuk nem lenne az olyan rossz már csak ha végig nézek a partneren sem. Oké, álljon meg a menet! Ez valószínűleg lehetetlen, hogy megtörténjen! Nem vagyunk egy súly csoportban és nem is biztos, hogy leszünk. Mondjuk reménykedni mindig lehet..
- Ha nem sértődsz meg én inkább vizet kérnék, a csapból biztosan jön. - mutatok a fémes szerkezetre és a fiúra mosolygok. Remélem nem néz teljesen hülyének, mert nem szeretem a kólát, habár nem mondtam ki hangosan, de ezt a mozdulatot utalásnak szántam. Mondjuk mintha azt tanította volna kiskoromban anyukám, hogy vendégségben még a legszarabb dolgok is jók, főleg ha a vendéglátó egy helyes, álmaim pasija kategória...


• TAG: Nate • SZAVAK: 752 • NOTE: i hope you like it

I wanna be with You, but maybe You don't love me... I don't know.

M iért van az, hogy a közelében nem vagyok önmagam? Mi lesz ha elkezdek neki a második világháborúról prédikálni, de nem jut eszembe a tananyag? Mert jelen pillanatban azt sem tudom hol vagyok. Vagy is de igen tudom csak ez kicsit sokkos hatást kelt számomra. Egy olyan házban vagyok, ami előtt nap, mint nap feszengés nélkül eddig elmentem, most meg, hogy kiderült ki is lakik itt valójában mindjárt kidobom a taccsot, persze jó értelemben, amennyire ezt lehet jónak nézni. Nem arról van szó, hogy nem szeretnék itt lenni, mert nagyon is! Inkább az, hogy Ő is itt van. Máskor ha srácokról van szó akármennyire is tetszik nem csinálom ezt vagyis nem vagyok ilyen félénk. Általában én lépek először és ha kell még a szexet is én kezdeményezem, de most! Még egy árva csókot sem merek e srácnak adni. De miért? Pedig olyan egyszerű lenne és Ő amúgy sem az a fajta, aki nem megy bele a játékokba, sőt!
Elveszem a sráctól a flakont, amin meglepődök, hogy van. Az imént még nem csak kóla volt itthon? Vagy lehet Ő nem tartja előnyben a víz fogyasztását. Habár kitudja. Nem szólalok meg csak bólintok és elveszem. Nehezen ugyan, de sikerül lecsavarnom azt a fránya kupakot, amivel szerencsétlenkedek egy sort. Máskor pedig erős vagyok! Most úgy sem fogom tudni megcsillogtatni ezt a rendkívül hétköznapi tehetségem. El is mosolyodom ezen a botladozásomon és belekortyolok az ásványvizembe. Csukott szemmel iszom az átlátszó és íztelen levet, mikor egy csörömpölést hallok. Ijedten nyitom ki a szemem és nézek Nate felé.
- Te jó ég! Felseprem csak adj egy seprűt, gondolom nekem jobban megy a házimunka.. - ijedten nézek a fiúra, majd a törött pohárra. Végignézek Nate- en és nyugodtan állapítom meg azt a tényt, hogy az ég egy adta világon semmi baja nem esett. Mi lett volna ha elvágja az éles üveg valamiét? Első segély nyújtásban nem vagyok jó nem voltam és nem is leszek, így nem igazán tudtam volna, hogy kell ellátni a sérülést és akkor nem értem volna sokat azzal ha felseprem az üvegszilánkokat. Még egyszer utoljára végignézek a fiún és valamiért, valamilyen oknál fogva megállapodom gyönyörű szépen csillogó zöld szemeim és nem tudom róla levenni a szemem akármennyire is szeretném, de nem. Egyszerűen képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni. Mintha egy angyal lenne, aki férfi testet öltött. - Valahol ezt is el kell kezdeni. - húzom el a szám.
- Ne bókolj... - mosolyodom el és pillantásom akaratlanul is Nathan ujjaira helyezem, mely a jelenleg göndör hajtincseim között játszadozik. Ez egy jel lenne, hogy jobban áll, mint a szög egyenes haj vagy csak röhejes és jó vele játszadozni? Valaki segítsen már megfejteni ezt a fiút! Hirtelen történik minden. Nehéz felfognom a dolgokat, de ez tényleg megpuszilta az ajkam szélét vagy csak képzelődöm? Annyit tudok, hogy az ajkam teljes pírbe vált és nem tudom mit tegyek. A padlót szugerálom, de nem történik semmi, nem nyílik meg alattam és nem nyel el, pedig már olyannyira ver a szívem, hogy bármelyik percben földrengést okozhatna ha akarna, de nem akar.
- Először mondd, hogy mit akarsz addig nem vagyok hajlandó elkezdeni a Megnemtámadási szerződést. - mosolyodom el, de legbelül félek. Mit akarhat tőlem? Talán most jön az, hogy észrevette mennyire tetszik nekem és ne várjak többet a kapcsolatunktól, mint korrepetáló majdnem megbukó diák szerepe. Bárcsak tudnám mi jár a fejében a göndör hajkorona alatt! Minden mennyivel egyszerűbb lenne gondolatolvasóként. De léteznek egyáltalán gondolatolvasók? Az milyen király lenne már! Vagy is nem lenne király, mert nem vagyok gyík..


• TAG: Nate • SZAVAK: 575 • NOTE: i hope you like it

I wanna be with You, but maybe You don't love me... I don't know.

Hiába még nem történt semmi se kettőnk között- a szájra puszin kívül, amit kitudja hány lánynak osztogat nap, mint nap- mégis tökéletesen érzem magam a közelében. Ha nem is lesz ebből szerelem, mert valószínűleg csak egy oldalú a dolog az én részemről, de ettől függetlenül még kiemelkedően jó barátok lehetünk. Előbb- utóbb- inkább a második- még én is túl tenném magam rajta. Érdekes, hogy ilyeneken gondolkozok. Én, aki eddigi élete során mindig mindent megkapott legyen szó bármiről vagy bárkiről. Talán mondható az is, hogy olyan vagyok, mint Nate csak lány formában. Miért engedtem én mindig mindenkinek, hogy kinyissa a zárat? Nem túl nőies és általában ha komolyan akarsz egy fiút az viszont nem tud komolyan venni, mert azt hiszi csak egy préda. Legalábbis Londonban mindig ilyen voltam, nem tudom itt Párizsban mennyire jön le az itteni diákoknak a való énem. Az addig oké, hogy mindenki tudja mennyire de jók a jegyeim és a tanárok kedvence vagyok, de mást nem tudnak. Talán azért, mert nem akarok olyan hírnevet, amilyen ott is volt. Nem akarok az a sunyi lány lenni, akit senki sem szeret a fiúk meg össze- vissza fogdoshatják, mert sajnálatos módon én megengedtem neki. Könnyű préda voltam, egy igazi kurva és nem hittem el, de itt már látom, hogy mi az igazság az ottani viselkedésemről, így itt megpróbál tényleg jó lenni. A már majdnem egy év alatt, amióta itt élek még igazán bulizni sem voltam. Vagyis csak akkor ha azok a sulis összejövetelek, ahol a tanárok is jelen vannak és a pia kizárt dolog partinak számít, egyébként meg tényleg nem.
Úgy nézek a srácra, mint akit most rögtön letepernék, ha mondhat ilyet egy lány, de az a lényeg, hogy nagyon szeretnék vele lenni és nem csak úgy, ahogyan most is. Oké, az is nagy dolog, hogy a házában vagyok és taníthatom, mert ebből annyi jön le, hogy tényleg okosnak tart. Vagy csak nem akarta más elvállalni a dolgot, mert reménytelennek tartja Nate Peters- t. Végül is bármi lehetséges és még bármi megtörténhet a délután folyamán, ami kitudja még meddig fog elhúzódni. Remélem jó sokáig, sőt ég azt sem bánnám ha csak reggel kullognék haza. Habár lehet az nem lenne túl jó, mert jelenleg a szüleim is Párizsban tartózkodnak. Szabadságot vettek ki a munkahelyükön, az öcsémet meg kikérték a suliból és eljöttek hozzám, mert állításuk szerint észveszejtően hiányoztam már nekik. Kitudja ebből is mennyi az igaz, ha már csak anyámat nézem is. Sosem voltam a kedvence, pedig a saját lánya vagyok. A barátnőimet mindig jobban bírta, mint engem. Őket ölelgette, puszilgatta egy szóval szeretgette, míg engem kis híján eldobott magától. Szép bánásmód, nemde?
- Rendben és köszi. - mosolygok rá a fiúra, aki az imént megdícsérte a hajam. Lehet még sem olyan reménytelen ez a helyzet. És amúgy is miről akarhat velem beszélgetni, ami nem a tananyag? Velem, akivel a tanuláson kívül még életében egy szót nem váltott? Velem, akiről igazság szerint az ég egy adta világon semmit sem tud? Kezdek félni. Érzem, ahogy a szívem a torkomban dobog és ezúttal nem jó értelemben. Inkább amolyan '2 perc és széthányom a szobát' módon. Nem lenne túl szép ha ezzel indítanám a mi kis általam kapcsolatnak nevezett valaminket. Egy a lényege a dolgoknak: akarom Őt jobban, mint valaha bárkit vagy bármit. Jobban szeretném Őt, mint kiskoromban a Hahó Blökit, amit nem kaphattam meg, mert elvileg rossz kislány voltam az óvodában. Jó, megtanultam, hogy nem szabad a csoport társak haját húzgálni, de akkor az nagyon jó mókának számított!
- Hadd halljam. - tekintetem komolyra vált és a szemeim is összeszűkítem, hogy jobban tudjak figyelni a tökéletességre. Minden szavát inni akarom, mint egy vámpír az ember vért. Már az édesen rekedtes és mindezek felett mély hangjától is elvesztem az eszem, így nem kérdéses érdekel- e, hogy mit akar mondani. Első ötletként az bukik elő belőlem, hogy biztosan csak megszeretné köszönni a korrepetálást, mert az még számára is nagy bunkóság ha nem teszi. Habár nem tudhatom mi jár a fejében a göndör hajkorona alatt, a teste központjában, mely mindent irányít az agyban. Abba nem láthatok bele akármennyire is szeretnék gondolatolvasó lenni.
- Te jó ég.. - nem tudok mást mondani, de úgy érzem, hogy hatalmas parti játszódik le bennem. Olyan boldog vagyok, mint talán még soha. Nem egy oldalú a dolog, Ő is akar tőlem valamit, ami nem csak szex. Igen innentől kezdve bátran kijelenthetem: Ő a kriptonitom. Mikor ajkai az enyémekhez közelednek a szívem hevesebben ver, mint eddig. Meg fog csókolni érzem, hogy meg akar csókolni. Nem ellenkezem. Utat engedek nyelvének, mely hevesen fedezi fel a szám minden szegletét. Új ismerősként köszöntjük egymást és úgy érzem mindent meg kell tudnunk a másikról, ám azt sem akarom, hogy ez a csók véget érjen, de ez persze lehetetlenség. Ha véget ér is, nem húzódok el tőle, szorosan mellette leszek, mert végre vége a találgatásoknak és megtudhatom, hogy én is tetszem neki. Innentől kezdve már senki sem tudja elvenni a kedvem és nem is tudnak elrángatni mellőle. Vége a bizonytalanságnak és az övé lehetek.


• TAG: Nate • SZAVAK: 827 • NOTE: ratyi lett

Hátra dőlök az ágyon, a lányt magamra húzom, dereka köré kulcsolom a kezem, és szüntelenül csókolom őt. Úgy, mintha csak az életem múlna rajta. Ajkai egyszerre mozognak az enyémmel, nyelveink táncot járnak egymással és nagyon úgy tűnik, nem akarják abba hagyni. Soha többé. Ahogyan én sem akarom abba hagyni, és elengedni a közelemből őt. Magamhoz láncolom és élete végéig velem kell maradnia. Lihegve húzódunk el egymástól, és én azonnal lehúzom magam mellé az ágyra. Felé fordulok, kezem megtámasztom feje mellett, és mikor végre ismét normálisan veszek levegőt, megszólalok. Hangom rekedtesebb a megszokottnál is.
- Most mit akarsz, mi legyen? El akarod felejteni? Vagy... - homlokomat az övének döntöm - vagy lehet az, amit én akarok? - kérdezem tőle suttogva, behunyt szemmel. Furcsa módon, nem akarok tőle most többet. Nem akarom megfektetni. Azt akarom, hogy ő ne csak egy éjszakás kaland legyen. Ujjaimat fel-le húzogatom arcának élén, miközben őt vizslatom. Van valami ebben a lányban, amitől más, mint a többi. Nem tudom őt hova tenni. Nem tudom eldönteni, hogy vajon jobb, ha csak egy éjszakára tartom meg, aztán pedig eldobom mint egy használt papír-zsebkendőt, vagy végre, életemben másodszorra tárjam ki a szívem egy lány előtt, akiről úgy érzem megérdemli. De meg lehet, hogy ugyan az lesz, mint anno'. Az a lány ugyan úgy bánt velem, mint ahogy én most bánok a nőkkel. Ahogy nekik is megvan a véleményük a hímneműekről, úgy nekem is meg van a véleményem róluk. Egyikük nagyobb r*banc mint a másikuk. Ha nem figyelsz oda rájuk, magukba bolondítanak, játszadoznak veled, aztán amikor egy óvatlan pillanatban hívatlanul állítasz be hozzájuk, rajta kapod őket egy másik pasival az ágyban fetrengve. Hülyének érzed magad, és átértékeled az eddig a nőkről kialakított képedet. Bízhatsz bennük továbbra is, vagy teheted azt, amit én. Ész nélkül megfekteted őket, aztán pedig eldobod, mint egy zsebkendőt. Sokáig el is hittem, hogy valóban nem jók másra, mint alkalmi szexuális kapcsolatra. Úgy hittem, hogy meg vagyok én anélkül, hogy bárki mellettem lenni. 2 éve egyedük vagyok, a nevelő apám le se szar, szerintem az sem érdekelné, ha egyszer azzal hívná valamelyik kórház, hogy bevittek, mert halálos beteg vagyok. Ezzel viselkedéssel viszont... Olyan vagyok, mint apám. Játszom a nőkkel, nem érdekelnek az érzéseik, hogy ők mit gondolnak. De ahogy rá nézek a mellettem fekvő lányra...érzek valamit, mai nem tudom, hogy jót, vagy rosszat jelent. Kissé megráztam a fejem - na nem mintha ettől elmúlt volna a fejemben lévő zűrzavar -tekintetem még egyszer végig siklott a lány arcán, majd ismét megcsókoltam. Bár alig pár másodpercig tartott, megérte.

I wanna be with You, but maybe You don't love me... I don't know.

Nem tudom mi ütött belém. Alig ismerem még ezt a srácot, de őrült módon beleszerettem. Én, aki még életében nem volt szerelmes és még sosem volt tartós kapcsolata. Egy hatalmas ribanc voltam, aki minden kulcsnak kinyitotta a zárát. Undorító dolog, de ez van. Nem mondom azt, hogy ezt kell szeretni, mert én sem szeretem. Elítélem a régi énem, ami rendkívül hasonlít Nate híres- neves hímringyónak nevezett személyéhez. Még egy pont, amiben összeillünk, de reményeim szerint ezek a tulajdonságaink elfognak tűnni ha együtt leszünk és majd csak egymásnak élünk. Nem bírnám ki ha megcsalna, sőt akkor még jobban összetörnék ha én bántanám meg Őt. Jelenleg ténylegesen is Nathan Peters az életem közepe és nem cserélném el senkivel sem. Biztosra veszem, hogy rengeteg lány a pokolra fog kívánni ha összejönnénk, tudom, hogy így lesz. Amekkora hírneve van a csajok körében a mi sulinkban és a környéken el kell fogadnom azt, hogy talán nem én leszek az egyetlen, de én azt nem bírnám ki. Tudnom, kell Ő hogyan gondolja a dolgokat, mert én abba beleőrülnék. Mondjuk az sem kizárt, hogy engem is egy- két pasi körül fog ugrálni, mint eddig is, de még sem annyi, mint Nate- et a nőnemű rajongói, mert már nevezhetőek annak.
Idegesen csókolok vissza, hogy még véletlenül se rontsak el semmit sem. De miért feszengek? Nekem nem szabadna. Világ életemben magabiztos voltam és még egy kis egóval is rendelkeztem, de most mintha az nem is én lettem volna. Az egész testem remeg, gyomromban pillangók repkednek és per pillanat az ég egy adta világon bármire kapható lennék. Bármit tehetne velem, akár meg is fektethetne hagynám neki, de félő akkor azt hiszi én is csak egy ribanc vagyok a sok közül, de akár én is félreérthetem a helyzetet. Lehet most sem akar többet. Tudnom kell, mert én ebbe beleőrülök. Óvatosan húzódom el a fiú ajkától és hagyom, hogy homlokát az enyémnek döntse.
- Bízhatom benned? - kérdezem félénken és ezzel egyetemben suttogva is. Félek, hogy ha összejövünk megcsal vagy eldob magától, mint egy elhasznált bábut és már nem kellek majd neki egy kis idő után, miután már párszor megfektetett. Talán csak paranoiás vagyok és esze ágában sincs elhagyni vagy bármit tenni ellenem. Eddig attól féltem, hogy nem kellek neki most meg már attól, hogy elhagy. Hogy megy ez? Olyanná lettem, akiket elítélek. Sosem bírtam a féltékeny lányokat, akik állandóan a pasijukat féltették minden jött- ment csajtól, de most már én is azok közé tartozom, pedig hivatalosan még nem is vagyunk együtt. Morbid egy dolog, de ez így van. Meg kell tudni vele együtt élni, a tudattal, hogy bármi történhet, bármivé válhatok.


• TAG: Nate • SZAVAK: 420 • NOTE: szar, rövid, fáj a fejem, jobbra ne számíts:|

Mondanám, hogy meglepett a kérdése. De nem így van. Az ezer kérdés közül, ami most a fejemben kavarog, ez az egyik. Hogy vajon bízhatom-e benne. Igen. A kételyeink valószínűleg nem ugyan azok, viszont a végén felmerülő kérdés azonos. Bízhatom-e benne? Egyáltalán. Tudnék újra bízni egy lányban? Nem vagyok benne teljesen biztos. Gondolhatják azt mások, hogy egy pasinak keménynek kell lennie, és nem szabad kimutatni az érzéseit. De ha valaki ilyent keres, akkor rossz helyen jár. Mert én az a fajta vagyok, akire simán rá mondaná mindenki, hogy 'ez egy b*zi!' csak ezért, mert néha - nagyon ritkán, sőt, inkább soha - kimutatom, hogy valójában mit is érzek. Így bele gondolva, az életemben nincs is igazán olyan ember, akivel őszintén tudnék beszélgetni. A "barátaim" csak azért vannak velem, mert jó vagyok a csajoknál, és tudják, ha nekem meg lesz valaki az éjjel, akkor valamelyikük megkapja a barátnőjét. Érdek barátok. Efelől semmi kétségem sincs.
- Bízhatsz bennem... - mondom ki végre a - szerintem - várt mondatot. Bár nem ismerem még ezt a lányt, és talán fogalmam sincs, hogy milyen legbelül, valami hozzá köt, és ezt a köteléket nem vagyok képes megszüntetni. Mintha hozzá ragasztottak volna. Ha ép eszű lennék, most azonnal ágyba vinném - ez abszurd, tekintve, hogy már ott vagyunk - aztán őt is elküldeném a fenébe, mint eddig minden kis r*bancot, aki megfordult az ágyamban. Mert hogy azok. Mert elég nekik két pohár pezsgő, és egy mosoly. Vagy csak egy szimpla 'Szia!' és máris az ágyamba ugranak. Főleg azóta, amióta mindenki úgy tartja, 'Nate egy hímringyó'. És azért csak Nate, mert sokan még a vezetéknevemet sem tudják. A röhejes az, hogy van, aki ezt úgy terjeszti rólam, hogy ha szemben mennék vele az utcán, azt sem tudná ki vagyok. Bár azt is nagyon csodálom, hogy eddig egy dühös pasi sem kart kinyírna csak azért, mert kicsit szórakoztattam a barátnőjét. De arról már nem én tehetek, hogy olyan puha pöcs, hogy 17 évesen fél megfektetni a saját barátnőit, míg én másokét is örömmel vállalom.Ha ez a hímringyóság, akkor igen, az vagyok.Vállalom, his' az ember nem futhat el a saját éne elől, akármennyire is szeretne.
Azt viszont még mindig nem tudom, mit kezdjek Kenny-vel. Kell nekem, többre, mint valaha is gondoltam volna, de nem tudom, hogy meg merjem-e próbálni. Nem tudom. Már semmit sem tudok, és már saját magamat sem értem.
Nem hittel el nekem, de örökre tönkretett. Azt mondta, hogy minden rendben lesz, legalább nem leszek hiszékeny, és egy buta liba sem tud majd átvágni. Hogy senki nem tud majd hülyét csinálni belőlem, és ezt neki köszönhetem. De így, hogy itt fekszik mellettem a világ talán legédesebb lánya, és akár már most is az enyém lehetne, én pedig lefagytam, mert más nem is jár az eszemben, mint hogy mi van akkor, ha bízom benne, és végül őt is ugyan úgy elveszítem, mint anno' a azt a lányt, akiről azt hittem, szeret. Mi van akkor, ha Kendall sem tenne semmit sem másképpen? Megőrjít a bizonytalanság. Nem tudom, hogy mit higyjek. Hogy bízzak benne, vagy sem. Hogy fordítsam-e komolyra ezt a dolgot, ami kettőnk közt van, vagy hagyjam a levegőben lógni, és foglalkozzunk csak azzal, hogy ne bukjak meg. Számos tényező áll az utunkban. Először is a bizalom kérdése, ami állítólag minden kapcsolat alapja. A másik pedig a cserediák probléma. Mert hogy bár Kenny most itt van, az igazság az, hogy nem itt él. Hanem otthon. Igen, otthon. Mert Párizst, akármennyire is szeretek itt élni, nem nevezném az otthonomnak. Az én otthonom London, ahol mindenről eszembe jut valami. Ahol hogy ha meglátom a London Eye-t, rögtön anya szülinapja ugrik be. Ott ünnepeltük az utolsó szülinapját. Bár igaz, akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy az lesz az utolsó. De a lényeg, az most az, hogy mi lesz akkor, ha még jobban kötődöm majd hozzá, és netalántán, már ennek az évnek a végén elhagyja Párizst, és a Saint Michelle Gimit. Akkor mi lesz? Mi lesz velem? Vagyis... velünk? Mert ahogy most állunk, úgy érzem, hogy talán majd megbánom, és talán bántani fogom ezzel saját magam, de lesz olyan, hogy 'mi'. Akarom, hogy legyen.
- És én... én bízhatok benned, Kenny? Ha... megmutatom milyen is vagyok valójában... nem fogom megbánni? - kérdezem, talán egy kis félelem (?) is megbújik a suttogás mögött. Amennyire csak tudom, hozzá simulok a lányhoz, és átölelem őt. Fejem nyakába temetem, beszívom édes illatát. Mint mondtam, mások szerint keménynek kell lenne lennem, mert én vagyok a férfi. De nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Talán az az oka, hogy anyám nevelt. Nem tudom. De valamiért Kendall mellett kibújik belőlem a lelkem mélyén lakozó érző Nate Peters, aki hinni akar ennek a lánynak, és aki valamiért tud hinni neki annyira, hogy megmutassa: sebezhető...

782; OWOA

I wanna be with You, but maybe You don't love me... I don't know.

Annyira elszeretném nyerni a bizalmát már egyből. Azt szeretném, hogy ne kelljen bizonygatni csak egyből tudná, hogy igen én vagyok az a lány, akiben minden féle hátsó szándék nélkül megbízhat és, aki jelen pillanatban úgy érzi ha kell vagyis ha Nate is akarja élete végéig mellette maradna. Jó, talán ez kicsit korai döntés felőlem, mert biztosra veszem ha ezt véletlenül sikerülne kikotyognom bármely srácról legyen is szó és ez alól most Ő sem kivétel, de tutira elhagyna. Megijedne és akkor hiába minden vágyakozásom. Igen, mert amit én tettem az nem nevezhető többnek vágyakozásnál. Most is Ő lépett, mert én nem mertem, be voltam tojva, mint egy tizenkét éves kislány az első randi meghívás előtt, aminek a feladata persze áthárul a srácra, mert túlságosan félénk a feladathoz. Világ életemben én voltam az, aki a merészebb félt képezte egy kapcsolatban, most meg rendszerint betojok. Normális ez? Vagy az is lehet, hogy eddig is ilyen voltam csak nem volt olyan srác, akiért ilyen tudtam volna lenni. Ez örök rejtély marad és nem szeretném kideríteni. Minden úgy a jó, ahogy van per pillanat, míg ki nem derül egy két dolog, amit talán jobb ha nem tudok, ezért is nem fogok kérdezősködni. Annyit akarok megtudni róla, amennyit elmondd, mert ha faggatom kitudja mik jönnek a felszínre illetve kitudja milyen dolgokat tudnák meg, amikhez semmi közöm. Például most jelenleg miért nincsenek itthon a szülei vagy ha van testvére akkor Ő? Nem hiszem, hogy péntek délután olyan öt óra körül még a munkában ülnének, csak ha műszakba járnak, de akkor is minimum az egyik félnek vagy az öcsinek / huginak fel kellett volna tűnnie, de sehol senki. Habár én azt is eltudom képzelni Nate- ről, hogy ha tényleg tetszem neki elintézte, hogy senki se zargasson minket. Úgy is meg fogom tudni a dolgokat ha hajlandó lesz közölni velem ha meg nem akkor így jártam..
- Örülök neki. - egy széles mosoly terül szét az arcomon, mikor közli velem igen is megbízhatom benne. Vajon hány lánynak mondta már ezt? Hány lányt csalogatott ezzel a dumával az ágyba, hogy legyen egy kibaszottul jó éjszakája aztán meg eldobhassa, mintha eddig nem is létezett volna? Szeretném én ezt tudni, de nem fogok rákérdezni, mert valószínűleg a 'soknak' szócska lenne a válasza és ekkor jönne egy halom kérdés felőlem, de nem akarom, hogy már is előjöjjön a paranoiás énem, elvégre nem jó az első tíz percben ezzel elüldözni álmaim srácát. Meg amúgy is nekem bejönnek az ilyen dumák. Még a tipikus szar csajozós dumával sincs semmi bajom, ami nem más, mint a 'Szia cica, van gazdád?' és társai beszólások. Viccesnek tartom ha egy srác egy ilyen már rég lejárt dumát bemer vetni, mert az merészségre utal vagy csak őrültségre. De minden ember tudja, hogy a zseniket és az őrülteket egy orbitálisan vékony vonal választja el egymástól. Nate te melyik kategóriába is tartozol?
- Hey Nate! Hiszen rólad van szó! Miért is bánnám meg? - még mindig egy levakarhatatlan mosoly terül szét az arcomon. Mindig ilyen boldog szeretnék lenni, mint amilyen most is vagyok, mert ez az érzés egyszerűen leírhatatlan! Ahogy e srác mellett fekszem- ha úgy nézzük és 'poénos' szeretnék lenni megfektetett- minden könnyebbnek tűnik. Az idő múlása megszűnik létezni. Mindig is ezt szerettem volna, hogy valaki mellett így érezzem magam, mint ahogy most Nate iránt is érzek. Ez az érzés leírhatatlan akármennyire is próbálom szavakba önteni egyszerűen nem megy. Ebben benne kell lenni, át kell érezni a dolgokat és a saját tapasztalataink alapján tovább vinni.
- Figyelj nekem mennem kellene, mert apámék éppen látogatóban vannak nálam Párizsban és azt mondtam nekik maximum egy órát leszek itt. - húzom el a számat és felállok e remek srác mellől hiába maradnék oly' szívesen. Ha tehetném az összes időmet itt tölteném vele, de az nem lenne igazságos a szüleimmel szemben ha már meglátogattak itt Franciaország szívében és lelépnék, eltűnnék a szemük elől majd csak késő éjjel érnék haza, mint azt Londonban is tettem annak idején. Azt mondtam nekik, hogy megváltoztam hát akkor ne kelljen hazudnom nekik vagyis nem hazudok csak nehogy azt higgyék, hogy igen. - Remélem hétfőn találkozunk a suliban, mert a hétvége többi része nekem már biztosan nem jó. - húzom el a számat, de küldök egy biztató mosolyt a srác felé.
Szomorúan hagyom el a Peters rezidenciát és úgy érzem Nate mellett a helyem, talán nem vág át, mert ha átvágna biztosra veszem már mikor megérkeztem megfektetett volna én meg, mint hiú kislány benne lettem volna a dologban, de ez így sokkal, de jobb. Ha úgy nézzük életemben van először valakim, akinek én is kellek és nem csak futok utána, mert még csak szexre sem kellek neki, mikor meg megunja a gyötrődést egyszer- kétszer megdug és mindennek vége. Érzem ez más..

• TAG: Nate • SZAVAK: 780 • NOTE: i hope you like it